A szászcsávási többszólamú énekhagyomány eredete a XVIII-XIX. század fordulójára vezethető vissza. Ekkor kezdte idősebb Belle József kántortanító az iskola tanulóinak az egyházi énekekhez betanítani azt a középkori eredetű többszólamú éneklésmódot, ami az azóta eltelt időben folklorizálódott, és kivételes hagyományként él a magyar nyelvterületen. A falu lakói a kottát nem ismerik, a szólamszerkesztés elveit azonban – az anyanyelvhez hasonlóan – a környezetükből tanulják el, és alkalmazzák ösztönösen akár újonnan megismert dallamokra is. Az ötszólamú együtténeklés spontán körülmények között mindig improvizálva történik; az énekesek saját hangterjedelmük, pillanatnyi hangulatuk és az alkalmi kórus összetétele alapján több szólamban is képesek lehetnek énekelni. A szólamok szerkesztése bizonyos egyszerű alapelvek betartása mellett a körülményekhez alkalmazkodva történik. Két ember mindig két szólamban énekel együtt, az énekléshez pedig rendkívül sok közösségi alkalom ad lehetőséget. Az énekes kedvet csak fokozza, hogy Szászcsávás az egyik legjobb erdélyi borvidéken található, és a falu lakosai szinte kivétel nélkül mind borosgazdák is egyben. A rengeteg éneklési alkalom kiválóan fejlesztette az énekesek hangját, hallását és zenei ízlését – a szászcsávásiak előző generációiban nagy számban fordultak elő kivételes hangi adottságú énekesek, akik közül sokan abszolút hallásúak is voltak.

A most megjelent CD az 1992-94 között Szászcsáváson készült digitális kórusfelvételekből való válogatás. A dallamok között egyházi énekek, eredeti és a XIX. század végén megírt kurucnóták, bordalok, mulató nóták és táncdallamok szerepelnek. Három számban a Szászcsávási Zenekar kíséri az énekeseket. A felvételek audiofil körülmények között készültek a szászcsávási templomban, az óvodában, a kultúrházban vagy éppen az utcán. A felvételeket úgy válogattuk össze, hogy szerepel köztük 6 énekesből álló kis kórus, ahol jól elkülöníthetőek a szólamok, és nagy, 30-40 fős felvételek is.

Az azóta eltelt 27 évben sokan meghaltak a felvételen szereplő legjobb énekesek közül. A kulturális környezet és a ízlés változása miatt sajnos ez a hagyomány is kopik; ma már nem lenne lehetséges hasonló színvonalú felvételeket elkészíteni.

„A Szászcsávásiak által „szólamban éneklésnek” nevezett különleges éneklési gyakorlat felfedezése Szabó Csaba marosvásárhelyi zeneszerző és zenetudós érdeme (sz. 1936. április 19-én Ákosfalván). Az 1970-es évek első felében Dézsi Ferenc szászcsávási zenetanár révén jutott tudomására, hogy ebben a faluban szájhagyományos többszólamú éneklés van szokásban. Ennek felgyűjtése, lejegyzése, elemzése, történeti gyökereinek feltárása Szabó Csaba kodályi szellemben összefonódott népzenekutatói és zenetörténészi munkásságának egyik alappillére. (...)

Szabó Csaba leírása szerint a csávási férfiak többszólamú éneke legalább két, legtöbb öt szólamban történik. A szólamoknak hagyományos régies nevük van, ami már önmagában is sejteti ennek a gyakorlatnak a régiségét. (...)

A „szólamban éneklést” később, 1988. december 22-23-án magnetofonszalagra vettem zenekari kísérettel és anélkül is. Az 1990-es és a 2000-es években Szántó Zoltán több alkalommal is készített hasonló felvételeket gyüjtőtársaival. 2002. december 14-én az ő közreműködésével nyílt lehetőségem arra, hogy szólamonként elkülönülő, többcsatornás hangfelvételen rögzíthessük a csávásiak többszólamú énekét a Hagyományok Háza stúdiójában.
2018. január 6-án szerkesztőként volt szerencsém szerepeltetni a csávási férfiak egy csoportját Budapesten a Művészetek Palotájában a Hagyományok Háza (...) újévköszöntő műsorában. Örömmel hallhattuk a műsor után a színfalak mögött kialakult spontán éneklésünkben is, hogy még ma is mennyire élő ez a középkori hagyomány.”

(Részlet a lemezborítóról. Pávai István: Hagyományos „szólamban éneklés” Szászcsáváson)

A Fonó szászcsávási sorozatának Szászcsávási Dalárda című kiadványán 25 kórusfelvétel szerepel, amelyeket 1992 és 1994 között rögzített Szánthó Zoltán, Bartha Ágoston, Pénzes Géza és Érdi Ágnes.
Producer Szántó Zoltán
Felelős kiadó: Horváth László, 2019 Fonó

Szászcsávási Dalárda
1. Karácsonyi köszöntő (1992) 0’47”
2. Jer, mindnyájan örüljünk (1992) 3’15”
3. A próféták elhallgatnak (1994) 1’37”
4. Krisztus Urunknak áldott születésén (1994) 2’17”
5. Az Istennek szent angyala (1992) 3’07”
6. Uram, ím itt állunk egy évnek sírjánál (1992) 2’56”
7. Ó, mely rövid ez az élet (1992) 2’31”
8. Ez esztendőt megáldjad (1994) 2’21”
9. Dícsérünk Téged, Isten (1992) 2’51”
10. Tebenned bíztunk eleitől fogva (1994) 1’44”
11. Adjatok hálát az Istennek (1992) 2’25”
12. Szegény kántor (1992) 2’23”
13. Száraz kút a gégém csapja (1992) 2’14”
14. Török bársony süvegem (1992) 2’24”
15. Nagy Bercsényi Miklós (1992) 1’40”
16. Nagymajtényi síkon (1992) 2’08”
17. Hallgassátok meg magyarim – Rákóczi búcsúja (1992) 3’15”
18. Krasznahorka büszke vára (1992) 1’49”
19. Azt mondják, nem adnak (1992) 3’06”
20. Nyílik az égnek ragyogó csillagja
- János napi köszöntő (1992) 2’49”
21. Az égen ragyog egy csillag
- István napi köszöntő (1992) 2’28”
22. A csávási nagy hegy alatt (csárdás) (1992) 4’07”
23. Féloláhos
- A csávási nagy hegy alatt, Kossuth Lajos azt üzente (1992) 5’41”
24. Kihajtottam virágökröm a rétre (1992) 3’02”
25. Megtartó Krisztus (1992) 1’45”
64’32”