Most ért el arra a szintre, hogy egy szuverén hangszer legyen, és különleges hangjával ne csak a koncert látogató közönség ismerkedhessen meg.

"A Fonó felkérésére készült az album. Több kompozícióban szerepe van a brácsának, ezért hívtam el fiatal barátomat, ifj. Csoóri Sanyit, valamint az Öreg ház balladát két verzióban vettük fel.
A második verziót szerettem volna hagyományos népi felállásban játszani (hegedű - Szabó Attila, brácsa - Kunos Tamás, bőgő - Bartók József).
Egy kompozícióba pedig Borbély Misit hívtam el, aki altszaxofonozik." (Dresch Mihály a lemezről)

Az album 2011-ben elnyerte a Gramofon magazin az Év magyar jazz lemeze elismerését.

1. Nyitogató 07:14

2. Amott legel 08:02

3. Annás 02:29

4. Öreg ház ballada I. 06:37

5. Elveszett férfiak 06:28

6. Fuhun 06:28

7. Legényes 06:19

8. Magos 10:19

9. Öreg ház ballada II. 06:50

10. Neoprim 04:10

Dresch Mihály: tenor és szoprán szaxofon

Lukács Miklós: cimbalom

Hock Ernő: nagybőgő

Baló István: dobok

Közreműködők:

Csoóri Sándor Sündi: brácsa (2,4,5,7,8)

Borbély Mhály: altó szaxofon (10)

Szabó Attila: hegedű

Kunos Tamás: brácsa

Bartók József: nagybőgő (9)