DZSINDZSA

A Dzsindzsa zenéje a 60-as évek Amerikájának jazz avantgarde-jából merít, de jelen vannak benne a folk, bop, beat, vagy a funk elemei is, s mivel a tagok nem csak a jazz, hanem a könnyűzene számos területén is tevékenyek, így ennek hatása is fellelhető zenéjükben, melynek legjellemzőbb vonása a groteszk-ironikus hangvétel és humor, kimagasló zenei igényességgel, virtuóz szólókkal és kiváló hangszerelési megoldásokkal párosulva.
„Egy fúvós, egy bőgős, egy dobos: ez talán – mind a felállást, mind hangzását tekintve – a leginkább hagyományos, papíron feszes szigorúságot sugalló, valójában rendkívüli szabadságot nyújtó dzsesszformáció. A Dzsindzsa trió fiatal zenészei pontosan ismerik annak a titkát, hogyan lehet ebből a legtöbbet kihozni: a stopper szerint meglepően rövidnek tűnő, de tartalmas és módfelett dinamikus szerzeményeket játszanak, melyek markánsan magukon viselik például a hatvanas évek klasszikus dzsesszhagyományának nyomait, de akad mellette más is bőven. A nemes kocsmai/kabaréhagyományok, a népzenei elemek, a balkáni, karibi (calypso) témák, s néha akár a rockabilly lüktetése harmonikusan simulnak bele a számok izgalmasan változatos szövetébe. (...) Szívvel-lélekkel muzsikálnak együtt, játszanak egymás alá, és annyi kis ötletet építettek be a közös munkába, amennyiből akár három lemez is kitelne. A Dzsindzsa úgy beszél a dzsessz formanyelvén, hogy nem csupán a műfaj elkötelezett rajongóinak szívét dobogtatja meg, hiszen a maga szellemesen improvizatív stílusával, finom iróniával, kellő érzékenységgel s néha kifejezetten punkos zúzással könnyedén levehet bárkit a lábáról.” adta 2016-os Fuss című lemezük kapcsán a trió máig érvényes jellemzését a Magyar Narancs.
A csapat az együtt töltött közel 15 év alatt széles repertoárt állított össze a szabad zene és a száz százalékig megkomponált formák végletei között észrevehetetlenül, könnyedséggel és finomsággal egyensúlyozó saját darabokból. Koncertjeiken – melyekre előszeretettel hívnak meg vendégeket is a jazz vagy éppen a kortárs zene képviselői közül – ugyanazzal a meglepő frissességgel szólaltatják meg e repertoár régebbi számait, mint a legutóbb megjelent, “Ne aggódj” című lemezükről származókat.

Tagok:
G. Szabó Hunor - dobok
Weisz Gábor - fúvós hangszerek
Hock Ernő - nagybőgő, basszusgitár

BUJDOSÓ TRIÓ

Nagyszabású kompozíciók, ropogós tempók, improvizációk, lírai képek és némi kaján vadság - Bujdosó János 2011-ben alakított triójával az underground jazz és a világzene vidékén bolyong, ám muzsikája semmihez sem hasonlítható, a maga útját járja kitartóan. „Bizánci szörf dzsesszként” jellemzett zenéjük egyebek közt magyar, közel-keleti, latin elemeket ötvöz, melyeket gyakran repetitív zenei szerkezetekre építenek.

Gold for Leslie című bemutatkozó albuma után a trió 2019 októberében megjelent új lemezével eklektikusabb, keményebb, sötétebb irányba mozdult el. A National Amnesia Institute körülbelül két éven keresztül érlelődött; kemény, progresszív album született, melyen a tört ütemes megborulásoktól a játékos-latinos, a Marc Ribot-féle Los Cubanos Postizos fúziós jazzéig terjedő skálán rengeteg stílusbeli válfajt jár be. "Elsőre kissé merésznek tűnt a kijelentésem, amikor az első taktusok után azonnal kicsúszott a számon: ez 2019 magyar lemeze. De sokadszori hallgatás után is erre a következtetésre jutottam." (Dal+Szerző magazin, 2019/4.)

Bujdosó János - gitár, Szerető Dániel - bőgő, Klausz Ádám – ütőhangszerek.

Jegyár: elővételben 1000 Ft, a koncert napján 1500 Ft