Zsidó és cigány népzene a Kárpát-medencéből

Koncertsorozat a Fonó Budai Zeneházban, a Magyar Holokauszt Emlékév programja

A Hagyományok Háza a Magyar Holokauszt Emlékév szellemében tíz alkalmas koncertsorozatot hirdet. A Fonó Budai Zeneházban szeptembertől kéthetente egy-egy zenekar lesz a vendégünk Erdély, Kárpátalja, Felvidék és Magyarország területéről. A sorozat a Fonó Budai Zeneházban lezajlott Utolsó Óra program (1997-2001) keretében fellépő hagyományőrző zenészekből válogat, és olyan népzenészeket mutat be, akiknek munkásságában jelen van a zsidó és cigány népzenei hagyomány, illetve akiknek repertoárjában fellelhetőek a holokauszthoz, a cigánysághoz vagy a zsidósághoz kötődő énekek, hangszeres dallamok. Reményeink szerint a koncertek során megszólaló zsidó és cigány dalok összekötik a múlt emlékeit a jelen élő kultúrájával, segítik az emlékezést, ugyanakkor élő bizonyítékai a népzene folytonosságának, továbbélésének.

A koncerteket táncház követi, ahol a népzene egyik legfontosabb funkcióját is betöltheti: a tánc alá szól, ahogy az a régi faluközösségek táncalkalmain is szokás volt.

A programsorozat/koncertsorozat a Miniszterelnökség Civil Alap – 2014 támogatásával valósult meg.
(http://holokausztemlekev2014.kormany.hu/civil-alap-2014)

A sorozat nyitókoncertje 2014. szeptember 10-én lesz a Fonó Budai Zeneházban.

Fellépők:

Csernavec Jóska és zenekara , Técső, Kárpátalja

A hagyományos máramarosi ruszin zenét játszó banda a Tisza felső szakaszán fekvő hajdani koronaváros, Técső és környékének legismertebb zenekara. A vidék zenei hagyományait mindannyian elődeiktől tanulták. Változatos repertoárjukban a rendkívül erős interetnikus hatások miatt szerepelnek környékbeli román, cigány, zsidó, orosz és magyar dallamok is. Hangszereik a hegedű mellett a bajan, vagyis a gombos harmonika, a nyakba akasztható kiscimbalom és a cintányérral felszerelt dob. A técsői zenészek a mai napig rendszeresen játszanak lakodalmakon, temetéseken és a ruszin lakosság egyéb jeles ünnepein, pl. az állatok kiterelésének ünnepén, a „bika napján”, vagy birkanyíráskor, karácsonykor, névnapokon.

Mihai Emil , Buza, Mezőség, Erdély

Mihai Emil 1958-ban született a mezőségi Buza községben, és már fiatalon megtanult hegedülni, megismerte a vidék hagyományos repertoárját. Rendszeresen muzsikált lakodalmakban, egyéb jeles ünnepekkor, játékát több gyűjtés őrzi. Mivel már több évtizede Szamosújváron él, ezért a Tóvidékre jellemző repertoárja jelentősen bővült az erdélyi városokban is népszerű román és cigány dallamokkal. Az Utolsó Óra gyűjtések során 1998-ban velük készült felvételeken még ketten hegedülnek, mára azonban a buzai prímások közül már csak ő maradt életben.

Az Utolsó Óra program

Magyarországon a XIX. század végétől kezdve folyik tudományos igénnyel a magyar népzene gyűjtése. A magyar népdalok leghíresebb gyűjtőit, Kodályt és Bartókot követően Lajtha László, Martin György (a tudományos igényű táncgyűjtés atyja), valamint tanítványaik és követőik folytatták a folklór gyűjtését. Az 1970-es években kibontakozó táncházmozgalom komoly lökést adott a gyűjtésnek, így napjainkra óriási tömegű hangfelvétel, mozgókép, fénykép és írott folklórdokumentum halmozódott fel. A gyűjtések azonban nem szisztematikusan zajlottak, így az 1990-es évek közepén rengeteg olyan tájegység, falu volt még, ahol nem gyűjtöttek és olyan zenészek is akadtak bőven, akiknek munkássága és muzsikája még nem került rögzítésre.

Az 1920-as, ’30-as években született az az utolsó generáció, akik még a falusi világot alapvetően megváltoztató, a II. világháború és az azt követő tragikus változások előtt, fiatalon tudták átvenni az idősebbektől a parasztzenei kultúrát. A tradicionális hangszeres népzene szempontjából valóban az utolsó órában vagyunk, a Fonó Budai Zeneházban zajló Utolsó Óra program keretében 1997 szeptemberétől 2001 decemberéig 1200 órányi felvétel készült az akkor még muzsikáló falusi hagyományos népzenei együttesekkel.

A gyűjtés során különös súlyt helyeztek a nemzetiségek zenéjének felgyűjtésére. Így a rögzített hanganyag nagy számban tartalmaz román, cigány, szász, zsidó, szlovák, lengyel, ruszin, hucul, szerb, horvát, bunyevác, sokác anyagot is.
A gyűjtések során számos esetben kerültek elő olyan, addig ismeretlen dallamok, énekek, amelyek még a békés együttélés korszakában keletkeztek, illetve később a Holokauszt rémtetteit megörökítő, arra emlékező keservesekként csendültek fel.

Így született az ötlet, hogy 13 évvel a gyűjtés után válogassuk ki azokat a zenekarokat, akik tudnak zsidó és cigány népzenét, és hozzuk el őket ismét Budapestre, egy koncertsorozatra. A koncertsorozat célja e dallamokon keresztül megmutatni a zsidók és cigányok kultúrájának azon elemeit, melyek a Holokauszt ellenére is megőrződtek.